A ‘zöldhályog’ elnevezés görög eredetű. Jelentése a ‘glaukosz‘, ‘zöld szín’ szóból ered. A betegség az orvosi szaknyelvben glaukómaként ismert.

• A görögök megfigyelték, hogy az ovális pupillájú, opálos (áttetsző de nem átlátszó) szaruhártyával rendelkezőknek lelki rohamok, felindulások esetén erős fájdalmaik voltak sötétben, vagy rossz fényviszonyok között.
• Az utókorra maradt görög forrásokból kiderül az is, hogy a hellének a szem elzöldülésével írtak le egy bizonyos élethelyzetet >>> Ha egy férj rajtakapta feleségét azon, hogy az asszony megszentségteleníti házasságuk szent kötelékét, érthető módon hihetetlen feszültségek és indulatok gyülekeztek benne. A megcsalt férj a sötétben “zöld szemű szörnyeteggé” változott, látása elhomályosult a dühtől. A görgök ezt orvosi ismeretek híján filozófiai megközelítéssel magyarázták.
• Mai szemmel nézve azt mondhatjuk, hogy az arra hajlamos férfiak szemnyomása az ilyen  a helyzetekben az egekbe szökött, és talán nem is annyira a lelki fájdalomról kellene beszélnünk, inkább arról ,hogy ez a nyomásemelkedés valódi, kisugárzó fájdalommal járt,  (Megjegyzés: Ez lehetett a mai zöldhályogos-roham kezdetleges leírása, ma már azt is tudjuk, hogy a folyamat ödéma keletkezésével is jár.)
• A szem elzöldülése vitatott kérdéskör: az addig rendben van, hogy elhomályosul, fátyolossá válik a látás, na de a zöld helyett inkább szürkés (talán némi zölddel kiegészülve), áttetsző  árnyaltot “vesz fel”.
• Mások szerint a görögök félreértelmezték tanítómesterük, Hippokratész szavait, aki a ‘galucomna’ jelentése alatt nem azt értette, hogy zöld színt, hanem sokkal inkább azt, hogy ‘fátyolos’ – ‘homályos’. – Más kérdés, hogy mégis csak zöldként írták le ezen látási problémát.