A miotikumok az elfolyás könnyítése révén csökkentik a nyomást a szemben.

A gyenge miotikumok

Már több mint 100 éve ismert a pilokarpin és az ezerin (fizosztigmin). Évtizedek óta használatosak Glaucostat, Isoptocarbachol és Prostigmin néven. Ezek a szerek kémiailag eltérő szerkezetűek, és különbözőképpen csökkentik a nyomást.

,,Gyenge” miotikumoknak nevezhetjük ezeket az „erős” miotikumokkal szemben, melyek használata nem javasolt. A legszélesebb körben alkalmazott szer a pilokarpin, mely sokféle kereskedelmi néven van forgalomban, de a ,,pilo” vagy a „carpin” szócska egyetlen védett névből sem hiányozhat.

Ezeknek a miotikumoknak van néhány közös jellemzőjük:

• Szemnyomáscsökkentő hatásukat mintegy öt órán keresztül tartják meg, s emiatt napközben három alkalommal, valamint lefekvés előtt cseppenteni kell.

• Van egy közös mellékhatásuk is: beszűkítik a pupillát. Emiatt kevesebb fény jut be a szembe, ami zavaró lehet alkonyatban autóvezetésnél vagy rosszul megvilágított helyiségben végzett munkánál.

• Ezenkívül a szemet rövidlátóvá teszik, 60 évesnél fiatalabbak esetében távolba tekintéskor a látás romlik. Szemüveggel ezt a fénytörési hibát alig lehet kijavítani, ugyanis a rövidlátás foka változik. A látásromlás röviddel a becseppentés után a legnagyobb fokú, majd órák alatt fokozatosan alábbhagy.